Nagyjából 1 éve merült fel bennem először, hogy válthatnék iOSre Androidról. Pontosan emlékszem, mert vártam, hogy mit mutat be az Apple és mit a Google. Akkoriban éppen nagyon elegem volt bizonyos dolgokból. Többek között abból, hogy nincs mentés, ha normál felhasználó az ember. Ez egyébként régóta vesszőparípám, anno az Android Superguide nevű kiadványban is a mentést emeltem ki.
Az iPhone 5 nekem tetszett (a 4-4s szerintem ócskán néz ki, de ízlés dolgában...) és végre a képernyő mérete is nőtt. Az iOS 6 viszont akkori és mostani véleményem szerint is ipari hulladék egy Android 4.2-höz képest, amivel a Nexus 4 érkezett. Ezzel el is dőlt számomra a kérdés anno, aztán történt néhány dolog az elmúlt évben.

Az okokról
Számomra az Android 4.2, 4.3 és 4.4 csupa olyan dolgot hozott, amit elvártam vagy ami nem érdekel. A teljesítmény javítását elvártam és el is várom. Ez alap és örömmel nyugtázom, ha az elvárásaimat hozzák.

Tök jó, hogy a vanilla billentyűzet is tud már swipe-ot, csak éppen az angolon kívül egyetlen nyelven sem. Akkor ez mire is jó? Igen, vannak alternatívák (én vagyok az a csávó, aki anno emiatt megvásárolta drága pénzért a slideIT keyboard, aztán mikor jobb lett a Swiftkey, akkor meg azt), de ugye ez lett eladva, mint fejlesztés.
Aztán ott a Google now. Nagyon cuki és tényleg figyelmesen ajánlotta fel mindig, ha valamire az asztali gépen rákerestem, sokszor tényleg jó volt egy koppintással elindítani a navigációt, az áhított címre, de nagyjából itt ki is fújt. A buszmegállókat kb csak GPS-el volt hajlandó megemlíteni, az időjárásra meg kinek nincs widget a telefonon? Ha egyszer valamire nyomtam elvetést, miért adja fel újra? És újra? És újra? Ellenben hiába mondtam neki, hogy a kedvenc csapatom az FC Barcelona, a New Orleans Saints és a New York Giants, ezekről nem adott információt soha. Hiszen ez US only szolgáltatás. Ahogyan a Google Now 75%-a. Köszi srácok a fejlesztést, de erre azt mondom, hogy nem kaptam semmit.
Auto kiegészítés a tárcsázóban? Ejha, kb 3x használtam.
Profilok csak táblagépek számára, telefonon értelme sem lenne. Viszont mivel tabletem nincs, ez is semmi.
A Bluetooth LE jó dolog, de nem ettől merül a telefon...
OpenGL ES 3.0, Virtual Surround Audio: olyanokkal nem játszom, nem érdekel
DRM, illetve Africaans, Amharic, Hindi, Swahili, és Zulu nyelvek: hurrá
Az értesítési sávról elérhető gyorsbeállító panel viszont imádom dolog. Persze, hogy voltak eddig is megoldások, de a gyári az igazi, ráadásul nekem tetszik is.

A grafikai megújulás szerintem parádés. Imádom ahogy az Android változott a 4-es verzióval és azóta egyre harmónikusabb a kinézet és remek a használhatóság (pl az új óra beállítási rendszer egy univerzumot ver rá az ócska iOS megoldásra, ami 6 éve ugyanaz, csak mindig más skint kap). De mit is kaptunk igazából az elmúlt 1 évben Android oldalon? Ha kivesszük a csomagból Matias Duarte alkotásait? Én a magam részéről túl keveset. Túl sok a US only. Túl sok, ami hiányzik, ami nem valósult meg, ami probléma. Értem, hogy a Google számára fontosabb az erőforrásokat a Google Now-ba tolni és az amerikai piacot küldeni ezerrel, de én nem ott lakom és nagy ívben teszek rá, hogy odaát milyen jó Android felhasználónak lenni, ha ebből én semmit nem kapok. Igen, megjött a Google Music, de ez nem Android feature. Én pl boldogan használom most is, pedig az Androidos telefonom szervizben van...

Amit viszont szerettem volna, amit a felhasználók szeretnének, az nincs, azt nem kapunk:
Mentés. Titanium backup pl 10-50 millió letöltés között. A PRO, elég magas áron fizetős verzió is 500e illetve 1 milla letöltés között van. Most nem nézem végig az összes root vagy géppel összekötős root nélküli backup megoldást, de mondhatjuk, hogy népszerű dologról beszélünk. Most tehát az van, ha egyszerű felhasználóként Androidról Androidra váltasz, akkor jönnek a névjegyek, naptár stb illetve letölti újra az alkalmazásokat. Hurrá. És az ébresztések? És a fényképek? A 400 csillagos Angry Birds (mondjuk ez pont rossz példa, mert a Rovio ezt megoldotta, de ezt sem a Google)? Bármi, ami valóban érdekel? Lehet újra beállítani, újra kell kezdeni mindent vagy egyből hekkelni.
A nyomorult akku töltöttség jelzők még úgy is előkelő helyen vannak a Play-en, hogy több gyártó ezt a lehetőséget adja alapból.
Sorolhatnám napestig, de inkább maradjunk annyiban, hogy a Google sok mindent adott az elmúlt 1 évben, csak olyasmiket nem, amire a felhasználók többsége vár. Pedig ha valaki látja az igényeket, az a Google. Szerintem teljesen jogos elvárás tőlem, hogy pl ha lecserélem a telefonomat, akkor onnan tudjak mindent folytatni, ahol abbahagytam ez előzőn. Ezt egy Huawei tudja. A többi gyártó meg kb nem. A vanilla Android sem. Persze, van pl. a Samsung féle KIES (azért életfogytiglant adnék a fejlesztőinek), de az csupa olyasmit ment, ami a kutyát sem érdekel, mert vagy a gmail sync vagy egy dropbox sync automatikusan megoldja. Na most mi marad megoldásként? Android SDK telepítése (apóca, az SDK azt jelenti, hogy software development kit. Ha én felhasználó vagyok, nekem ehhez mi közöm? Értjük, ugye?). Vagy root. Ha meg rootolva van a készülék, elvileg ugrik a garancia stb, de igazából ezzel is foglalkozni kell. Mert kell. Mert ha van root, akkor pl van backup. De ha root van, akkor nincs OTA. Akkor OTA előtt unroot és utána vagy sikerül az OTA vagy jöhet a factory image. Remek móka, szórakoztam ezzel eleget.
A frissítés szintén nincs megoldva. Nincs egy olyan mag, amihez nem kell hozzányúlni, amire lehet építeni. Minden gyártó belenyúlkál, aminek a vége az, hogy most, mikor a 4.4 megjelent, végre elindultak a 4.3 gyártói frissítések. A trollok kedvéért közlöm, hogy ettől ez még nem fragmentáció és nem olyan probléma. Én arról beszélek, hogy egy adott Android verzió újdonságainak bejelentése után 3-6 hónap múlva jut el a nem Nexus felhasználókhoz. Ez így nem jó.

Aztán ne felejtsük el, hogy kik hagyták el a Google hajóját. Hugo Barra (Vice President, Android Product Management), Jean-Baptiste Quéru (AOSP leader) és azt sem, hogy mindennek meg van az oka. Előbbinél még némi szerelmi háromszöget dobott fel a sajtó, de jó eséllyel inkább volt ez szakmai döntés a részéről. JBQ pedig megunta ami a nyitottsággal történik és ezt kerek perec meg is mondta, aztán balra el. Ehhez gombolnám ide, hogy a Google Experience launcher ugye Nexus 5 only. Lehet, hogy egyelőre, de eddig ez nem volt szokás. Az átlátszó értesítési és navigációs menü szintén. Az sem volt szokás, hogy az új verzió bejelentése után hetekkel nincs OTA az előző modellre. Az sem volt szokás, hogy egy ma is bőven középkategóriás telefont (Galaxy Nexus) a 18 hónapra hivatkozva kihagyjon a frissítésből a Google. Ami azért is fájó, mert az a készülék alig valamivel lassabb, mint egy Nexus 4, a kijelző meg ugyanaz és még RAM is van benne elég.

Továbbra is csalódás és fájdalom, hogy a Play devices - azaz eszközök - része még mindig nem elérhető Magyarországon. Imádom, hogy van Google Music, de én nem akarok külföldről szerezni Nexus 5. Nem akarok szürkeimportot. Nem akarok szolgáltatóit, én a Google-től akarom megvásárolni és azt akarom, hogy a garanciámat is ők és úgy intézzék, mint a világ szebbik felén.

Végül, de nem utolsó sorban: Számomra az ideális méret a Samsung Galaxy S II volt. Talán egy picit lehetett volna kevésbé széles és picivel rövidebb, de egyébként az hibátlan. Szóval a Nexus 4 nekem már sokszor kényelmetlen volt és a Nexus 5 még nagyobb, meg úgy általában ez megy folyamatosan. Nekem meg nem kell nagyobb készülék! És mivel csak a vanilla Android szeretem, a Nexus az egyik választás, a másik meg a CyanogenMOD és ott tartok, ahol kezdtem. Én ezzel nem akarok foglalkozni. Itt egy hölgy szedte össze, ő miért váltott vissza. Egyetértek a váltás okaival, kivéve Instagram. Az annyira nem érdekel, hogy már a felhasználómat is töröltem hetekkel ezelőtt.

iOS
Az Androidot a mai napig jobb operációs rendszernek tartom szolgáltatások terén, mint az iOS-t és az Apple legnagyobb húzása az lenne, ha engedélyezné a 3rd party billentyűzeteket, mert akárki, akármit mond, a vanilla Android billentyűzet is fényévekkel jobb, mint a gyári iOS és egy Swiftkey-Swype kombóval összehasonlítani is felesleges. Pocsék, bűn rossz.
Az iOS 7 viszont frankó. Tudom, hogy az old school iOS felhasználók nem szeretik, de az ő ízlésük számomra nem mérvadó, mivel az elmúlt 3 évben egy elavultan kinéző, csupa nehézkes megoldással bíró operációs rendszert ajnároztak...
Ellenben elkezdtek beszivárogni Androidról jól ismert megoldások a 6-os verzióban és a 7-esben meg még több. Ami ugyan másolás, de ez engem nem érdekel. Részemről a szabadalmi trollkodást károsnak tartom az emberiségre és a fejlődést az fogja vissza, nem a másolás. Ha valamit jól csinálok és én csinálom a legjobban akkor mindegy, hogy a másik mit csinál hasonlóan, de rosszabbul. Nekem ott a lehetőség, hogy fejlesszem a dolgot és így az élen maradjak folyamatosan.
Lett command center. Ez kb ugyanaz, mint Androidon, ízlés kérdése. Lett rendes értesítési sáv és lett végre rendes, modern kinézet. Bár, itt jegyezném meg, hogy az agyon dícsért egységes iOS-en simán a régi billentyűzet layout jelenik meg néhány alkalmazás alatt. Nem is értem, hogy engedhetnek ilyesmit... A logikus beállítások menü pedig sok minden, csak nem logikus. Aztán adottságként kell elfogadni, hogy a tárcsázónak van hangja. Ha nem akarod, akkor telefon némítás. Pont. Ennyi, snitt. Sorolhatnám reggelig, de maradjunk annyiban, hogy az iOS nem logikus, kesze-kusza beállításokkal rendelkezik és csak annak tűnik logikusnak, aki ezen nőtt fel. Jelenleg gyári csengőhangokat, jelzéseket és háttérképeket használok, mivel még nem volt érkezésem rákeresni a neten, hogy a fenébe lehet sajátokat csinálni, használni. De fogadást kötnék rá, hogy valami nyakatekert módon.
Nem akarom az iOS részt tovább ragozni, az Android a jobb operációs rendszer és kész. De akkor miért? Azért, amit az Androidos bekezdésben írtam és azért amit a következőben fogok.

A végső lökés
Elég "sokat" kellett várni az Android 4.4-re Nexus 4-en, de akkor is csak factory image jött, OTA a mai napig nincs. Feltettem az elsőt. Aztán meglepődtem. Se új launcher, se új kinézet (átlátszóság), se semmi (szóval már Duarte úr munkájából sem kap mindenki, csak aki új Nexust vásárol?). A teljesítmény megint jobb lett, de mondtam, ez elvárás, nem extra. Aztán mikor kijött a második, javításokkal, gondoltam felteszem azt is. Na ebbe pusztult bele a Nexus 4 (frissítés után nem indult el). De annyira, hogy se kép, se hang, se bootloader. Szerviz, főpanel csere. Mivel a készülék garanciális, ez ingyen van. De ha ezt egy hónap múlva csinálja, akkor 55 pénzt kértek volna, amennyit a telefon jelenleg ér. Hogy a 64 bites windows volt a gond (mivel a Mac az első 4.4 frissítés óta megint nem ismeri fel) vagy a root vagy esetleg csak simán így jártam / elfáradt valami, nem tudom és már nem is érdekel.

Elmondom szerintem hogy kell kinéznie egy frissítésnek, mentésnek, visszaállításnak: Apple iOS módra. A telefon wifin magától letölti a frissítést és nekem szól, hogy van egy ilyen, akarom vagy sem. Aztán ha akarom, megcsinálja. Ha meg másik telefont veszek, akkor az első kérdése az legyen, hogy tiszta lappal vagy iCloudból akarom-e visszaállítani és onnan folytatni, ahol 3 perce az előzőn abbahagytam.

Szóval az elmúlt év folyamatai után (Android rossz, iOS jó irányba fordulása) a telefon szervizbe kerülése adta meg a végső lökést. S mivel előtte 2 nappal megjelent a Google Music iOS-re, már csak a billentyűzet maradt igazi probléma számomra, de azzal meg együtt tudok élni, max nem írok telefonról több blogbejegyzést.

Végszó

• Milyen iPhone vettél? iPhone 5. Az 5S ujjlenyomat olvasója és a ki nem használt 64bit nekem nem ért meg egy forintot sem. Az 5C pedig egy rossz vicc. Megfogtam és "sikítva dobtam el", bocs ha ezzel megsértettelek. De inkább vegyél 5 (amíg még kapható), mint 5c.
• Van rajta tok? Jelenleg nincs. Terveim szerint ez így is marad. De mivel a telefon széle vágja kicsit a kezemet, emiatt lehet, hogy végül veszek valamit, aminek le van kerekítve a széle. Vagy megtanulom máshogyan fogni a telefont... :)
• Melyik a jobb operációs rendszer? Android. Kényelmesebb, egyszerűbb, átláthatóbb, egységesebb és itt most a vanilla Androidról beszélek (iPhone tulajdonos láttam már/próbáltam már Samsungot, Sonyt, HTC-t stb kismókusok hagyjanak lógva)
• Melyik a jobb ökoszisztéma? iOS. Én tőlem éhen is halhat az itunes, marad pl. a Google Music. De ettől még az ökoszisztéma jobb. Megveszed, bekapcsolod, használod. Ha újat veszel, ha szervizben cserélik, bármi van. Nem nyúlsz hozzá, nem kell vele foglalkoznod, csak úgy működik. Én pedig konkrétan ennyit akarok foglalkozni a telefonommal. Nem akarom fórumon megkeresni, hogyan kell már megint rootolni az új verziót, hogy legyen mentésem. Nem akarok képben lenni ezzel. Van jobb dolgom is. Tényleg. Szeretek olvasni, a szabadban mozogni, szeretem a barátnőmmel tölteni az időt, de még 10 perccel többet aludni is jobban szeretek, mint azt olvasgatni, hogy megint milyen root kell és hogyan tudok frissíteni jól.
• Milyen volt váltani? Ha nem zavarnak a megkötések, babapopsi sima. Ha zavarnak, utálni fogod. Én egyelőre nem bántam meg, de messze van még a vége
• Mi hiányzik? A beállítások menü, a logika, az olcsóbb és/vagy ingyenes alkalmazásbolt illetve maga a Play!
• Mi nem hiányzik? A készülékkel való foglalkozás. iCloud szinkron bekapcsolva, engem ez ennyire érdekelt. Majd ha váltok vagy szervizeltetek, akkor a visszaállításra koppintok és slussz.
• Mi zavar a legjobban? Az, hogy az egysejtű "hát ha van egy ájfónod, akkor az más, akkor van egy ájfónod" istenbarmai azt hiszik, egyívásúak vagyunk. Pedig konkrétan szerencsétlen ipari hulladéknak nézem őket.
• Most akkor Androidos vagy almás vagy? Én a vásárló vagyok. Ezt már akkor megmondtam, mikor Nokia 5110-et vettem, 6110 helyett (mert a 6110 dizájn és akku nem érte meg a majd dupla árat). Most is ezt mondom. Azt veszem, ami jobb nekem. Én a pénzemmel szavazok.
• Google Play vagy Apple Appstore? Google Play. Az alkalmazás, a webes felület, kb minden 10x jobb. Pl iOS-en az updates alatt keresgessem mit töltöttem le? És ott van az összes a not on this device vagy mi alatt? Meg amúgy angol nyelvű? Hát hogy néz ez ki? Miért nincs in game videó az appoknál? Ezen dolgozni kellene srácok. Sokat és mostanában, mert ez botrány gagyi. A Play évekkel van előrébb.
• Van már almás sztorid? Igen, van. Az Apple ID jelszóváltoztatásnál tudni kell a válaszokat a biztonsági kérdésekre. Mivel én vagy 4 éve csináltam az ID-mat, nem emlékeztem semmire. Na ilyenkor szokott lenni probléma máshol. Én csak tárcsáztam egy 06-80-as számot, kb 2 perc alatt egy segítőkész ember vette fel, kérdezett ezt-azt, temporary PIN, sorozatszámok stb majd megoldotta a problémámat. Na ez kiszolgálás.

Hosszú lett, de legalább zagyva is. Az a baj, hogy igazából erre rá kellene szánni egy napot és úgy megírni rendesen. De ez nem fog megtörténni. Sokszor akart már feljönni a büfi, twitteren csepegtettem is, de nem írtam meg soha. Most pedig lehet, hogy kihagytam sok dolgot, de a lényeg szerintem átjött. Ha kérdés van, jöhet. Amire tudok válaszolok. iOS userek meg esetleg betolhatnák kommentbe, hogy hogyan lehet saját csengőhangot és háttérképet a telefonra küzdeni. Méghozzá a lehető legegyszerűbb módon.

Én így választottam az elmúlt 15 évben:
Nokia 5110
Nokia 6110 (ez már céges volt, nem fizettem érte)
Nokia 6210
Nokia 6310
Nokia 6230
Nokia E51
Samsung Galaxy Spica
Samsung Galaxy S
Samsung Galaxy S II (cyanogenMOD)
Galaxy Nexus
Nexus 4
iPhone 5

A képet nekik köszönjük.

Ez egy ilyen terápiás poszt, lehet rajta röhögni, anyázni, fikázni, bármit. Ki akartam írni magamból a töménytelen frusztrációt, amit az elmúlt hetek generáltak.

2013. február 28. Nexus 4 vétel, Speedshop, bruttó 139.000-ért. Ölöm é bódottá érzés a köbön, különösképp, hogy egy haláltusáját vívó SGS2-ből ültem át. Az átüléses hasonlatnál maradva: mint Trabantból a Mercibe. Aztán eltelt jónéhány hét és maradt minden jó! Ez volt az igazi különbség a Samsunghoz képest, ahol néhány hónap után már minden döcögött, lefagyott, stb., ez meg hasított tovább minden gond nélkül. Ugyan egyszer-kétszer előfordult, hogy beszéd közben egyszercsak hopp, megszakadt, dehát kivel nem fordul elő az ilyesmi, ugye.

Aztán megint teltek a hetek és már egy kicsit többször szakadtak meg a hívások, míg végül egyértelmű lett, hogy abszolút reprodukálhatóan, naponta-kétnaponta megszakad egy hívásom. Kezdett idegesíteni. Adott egy állat jó telefon, de persze nem is én lennék, ha tökéletes lenne, ahogy meg van írva a nagykönyvben. Persze csak annyira idegesített, hogy amikor épp megszakadt az adott hívás, akkor szentségeltem, de visszavinni garisan, azt már nem. Az macera. Meg tudtam, hogy kellően korán vettem az év elején a telót ahhoz, hogy ne hófehér importost vegyek, hanem valami Európából behozott csodát, amivel nincs is gond, de tudjuk, hogy a Speedshopnál ez azt jelentette, hogy visszaviszik Lophasisztánba, azt' lehet várni 2-4 hetet.

Egy szép nyári napon aztán sikerült a telefonra úgy ráhelyezzem a kulcscsomóm (ráhelyezni, direkt írom ezt a szót, és nem rádobni, mert tényleg teljesen hétköznapi "erővel" tettem rá) a készülékre, hogy amikor levettem róla, akkor láttam, hogy keresztberepedt. Olyan igazi kubai mosoly módra, fültől fülig, széltől szélig. Hurrá. Ja és persze a repedéstől lefele lévő rész totálisan érzéketlen volt - használhatatlan. Speedshopba vissza, screen replacement bitte! 62.500 HUF lesz, itt írd alá. Köpni nyelni nem tudtam, de úgy voltam vele, hogy ugyan ha magam csinálnám, akkor a feléért is menne, de egyrészt azzal garantáltan elvesztem a garanciám, másrészt jó eséllyel idegroncs leszek, mire esetleg megcsinálom, mégjobb eséllyel nem tudom megcsinálni és haza is vágom az egészet. Maradtam a Speedshopos aranyáras megfejtésnél és ugye ekkor 200e-nél tartottam ráköltésben.

Egy hét múlva meg is kaptam a telót, shiny new szkrínnel. A vonalbontások ugyanúgy megmaradtak, de ezügyben csak októberre szakadt el a cérna annyira, hogy lépjek. Most a cseretelefonokkal kapcsolatos mizériát nem írom ide, azzal külön meg tudnék tölteni egy Háború és békényi papírhegyet, a lényeg, hogy sokadik kanyar végén lett egy használhatatlanság határát súrolóan középszar Androidos német brikettem a Nexus helyett. Eltelt három és fél hét, majd kaptam egy sms-t, hogy lehet menni a telefonért. Nagy vígan a levegőbe öklöztem, hogy jessz, és azzal a mozdulattal már nyomtam is a reset factory settingst ezen a phostaliga izén.

A Speedshophoz érve a szervizes csóka (akivel kapcsolatban amúgy maximális piszpekt, a saját céges telóját adta oda, amikor visszavittem az első cseretelót, hogy gyerekek, ez konkrétan használhatatlan) már az ajtóban megismerve köszöntött, hogy “Na, kész van a Nexus?”, majd együtt leültünk, ő hátrafordult a “ma érkezett az LG-től” című dobozhoz és kivette az enyémet. Leült és elkezdte olvasni magában a papírt, amit adtak hozzá. Ami kétoldalas volt. Én nem láttam semmit, csak emberünk arcát, ahogy a kezdeti félmosolyról előbb csak lefagyott, aztán kifejezetten morcossá vált.
- Egy pillanat, mindjárt jövök.
Nem pont az a mondat, amit jóérzéssel veszek egy ilyen szituban, dehát azzal főzünk, ami van.

Visszajőve közölte, hogy az LG (tehát mégegyszer: bő 3 hét után) azzal dobta vissza a telómat, hogy elvesztettem a garanciát, mert szakszerűtlenül nyúlt hozzá bárki is, aki hozzányúlt. Mellékelve makróképek a telóm belsejéről, kis fotosoppos nyilak, hogy itt és itt vannak mittoménmilyen szar ragasztásnyomok, meg elszakadt garanciamatrica. Mivel a munkát a Speedshop szakija csinálta, szervizes emberünk felszívta magát, mint az egyszeri kokósribi a Coro afterpartin és kijelentette, hogy ezt ő nem hagyja annyiban és megvívják a maguk kis harcát az LG-vel. Aminek persze én nagyon örülök, mert tök jó, hogy kiállnak a saját melójuk patentságáért, de nekem megint jön 1-2 hét szívás a cserekészülékkel - és akkor nagyon finom voltam.

Hát itt tartok most, november 21-én, én a ping-pong labda, akivel most épp a Speedshop és az LG játszik.

Elég sokakat bosszant a Google android-frissítési módszere a Nexus eszközökön. Nem igazán lehet tudni, hogy kinek mikor fog frissülni a telefonján az Android (over the air), akinek frissült miért pont akkor frissült, akinek meg nem, annak miért nem. Sokan próbálják kierőszakolni a frissítést, vagy a gyárilag kiadott hivatalos rom telepítésével megelőzni a kiadást, de a legutóbbi KitKat frissítésnél is láthattuk, hogy a fejlesztői oldalra feltöltött ROM eltér az OTA frissítéstől. Ilyenkor persze megvan a veszélye, hogy elbas elrontunk valamit, mint ahogy ripthestage is megjárta, ráadásul neki a Google hibájából romlott el a frissítés (ha jól sejtem).

Na de mégis hogy működik ez?

Tegnap az egyik Android fejlesztő (Dan Morrill) megosztotta a titkos tudását a Reddit felhasználókkal, és most végre bepillantást nyerhetünk a frissítők boszorkánykonyhájába. Elég részletesen leírja a dolgot, megpróbálom röviden összefoglalni.
A frissítések fázisosan vannak kiadva telepítésre. Az első 24-48 órában csak a készülékek 1%-ára lesz kitolva. Ez után ellenőrzik a végrehajtott frissítéseket, és az esetleges hibajelentéseket, ha találnak hibát, akkor javítanak. Ez az ellenőrzési és javítási folyamat akár egy-két hetet is igénybe vehet, és csak ez után folytatják a frissítést 25%-50%-100% -os lépcsőkben haladva. Tehát ez azt jelenti, hogy amikor elindul a frissítés (OTA), akkor a készülékünknek 1% esélye van, hogy beleesik a frissítési körbe, és ahogy múlik az idő, annál nagyobb valószínűséggel kerülünk bele mi is a frissítendő készülékek közé. Tehát az elején tök felesleges nyomkodni a kézi ellenőrzés gombot, mert ha nem kerültünk bele az elején az 1%-ba, akkor a gomb nyomogatása sem segít ezen.

Na és mi a helyzet a kierőszakolt frissítéssel?

Dan Morrill arra is válaszolt, hogy mi történik akkor, ha töröljük a Google Service Framework adatait, és úgy kényszerítjük a frissítést. Ilyenkor a Google szerverei azt érzékelik, hogy egy új telepítés történt a telefonunkon, és ezért a készülékünkre telepített és eddig jól működő Google alkalmazásaink elveszítik a szerverektől kapott azonosítókat. De ami ennél rosszabb, hogy olyan azonosítókat használnak ilyenkor, amik már elavultak. Ennek az anomáliának a kezelése pedig alkalmazásonként változhat, előfordulhat például, hogy nem érkezik meg többé az új levél értesítés a telefonunkra amíg meg nem kapja a Gmail alkalmazás az új azonosítóját a szervertől.

Végül azt tanácsolja, ha valaki türelmetlen, akkor a PC-ről történő, adb-n keresztüli frissítést használja. Ehhez szükség lesz a készülékhez tartozó OTA linkre és az alábbi parancsra.
adb sideload

forrás: droid-life

Az elmúlt héten nálam vendégeskedett a Huawei phablete. Kicsit sajnálom, hogy nem egy héttel korábban érkezett, akkor Lipileevel pingpongozhattunk volna egy kicsit. Vegyes érzelmekkel készültem a tesztre. Egyrészt az első Androidos telefonom (T-Mobile Pulse) is Huawei gyártású volt, amit minden hibája ellenére nagyon szerettem, másrészt viszont a 6.1"-es kijelzőmérettől eléggé tartottam. Hogy finoman mondjam nem vagyok az a nagyképű telefonáló.

Kidoboz, tartozékok

Amikor megérkezett a telefon, azonnal láttam, hogy jól fogunk együtt szórakozni. Egyrészt a kijelző tényleg hatalmas, de egyben ez az előnye is. Másrészt amikor kezembe fogtam, nem az a gagyi "szappantartó érzés" volt, érezhetően minőségibb anyagokból van összerakva a telefon (a Pulse-hoz képest egyértelműen jobb). A hátlap valamilyen csúszásmentes, de puha műanyagból van, a kijelzőt pedig kellemes tapintású üveg (Gorilla Glass) védi. Tehát félretehettem minden olcsósággal kapcsolatos félelmem, és a belbecsre koncentrálhattam.

Kukucs

A dobozt felnyitva azonnal megláthatjuk a telefont, alá csomagolták a töltőfejet, az USB adatkábelt és egy fülhallgatót. Ezen kívül volt még benne néhány kínai prospektus, de most nem volt kedvem elkezdeni megtanulni a legtöbb ember által beszélt nyelvet, így tekintsetek el attól, hogy leírjam mi állt bennük.
Amikor kivettem a dobozból, a telefon be volt kapcsolva és a gyors android-regisztráció után rögtön egy apró meglepetés ért, amikor rápillantottam (az éppen ~60%-on álló) akkumulátor grafikonjára, ugyanis aszerint éppen 13. napja volt bekapcsolva a telefon.

Valamit tudnak ezek a kínai mérnökök az akkumulátor fogyasztás optimalizálásról!

A hardver és a szoftverek

A készülék 163.5x85.7x9.9 mm méretű, 198 gramm súlyú, műanyag házas tokozású. A telefon jól összeszerelt, nem nyikorog, nem mocorog és ahogy már írtam, a fehér színű hátlap tapintása kellemes volt. A kártyák fedőlapja a Pulse-nál már megszokott "lógós" fedlap, ami elképzelésem szerint nem valami hosszú életű, de ha nem vesszük ki sűrűn az SD kártyát, vagy a SIM kártyát, akkor nem lesz vele gondunk. A képernyő 6.1 hüvelykes, a felbontása 720 x 1280 pixel (241 ppi). Első ránézésre szép képet ad, a színei nem a Samsung féle "túlszaturált" színek, hanem a valósághoz közelebbiek. A kijelző IPS+ szabványt támogat, ennek köszönhetően minden oldalról és látószögből, továbbá napfényben is kitűnően olvasható. Külön érdekessége a kijelző finomságának, hogy a beállítások között van egy "kesztyű mód", amit ha bekapcsolunk, akkor (nem ezüstszálas) kesztyűvel is használhatjuk a telefont. Az időjárásnak köszönhetően ezt nem kellett kipróbálnom.

Stan és Pan

A telefon mérete az általam használt Nexus 4-hez képest jóval nagyobb, ez gondolom a fenti képen is látszik. Egykezes használata nagyon korlátozottan lehetséges. Bár a gyártó nagyon sok egykezes használatot segítő funkciót beletett a telefonba, ennek ellenére a "kapaszkodás közben egy SMS írás a buszon" művelete nem a legkényelmesebb.
A képernyő felső részén található a hangszóró, és közvetlenül a sarkában az állapotjelző LED, ami kicsit fura hely, de megszokható. Mellettük található az előlapi kamera. A képernyő alsó részén találhatóak a szoftveres billentyűk.
A jobb oldalán találhatóak a fizikai gombok, felül a bekapcsoló, alatta pedig a hangerősség vezérlő gombok. Egyrészt furcsa volt így használni a telefont, de így nagyon kézreálltak a gombok használat közben. A másik oldalt található a micro SD kártya foglalat, a tetején pedig a micro SIM és fülhallgató aljzat. Alul pedig az androidos telefonoknál jól megszokott micro USB aljzat található, amin keresztül a kakaót is kapja a telefon. Ugyan nem próbáltam ki, de azt olvastam, hogy ez egy MHL szabványt támogató aljzat, így megfelelő kábellel USB hoszt és HDMI kimenet is kinyerhető rajta.
A hátoldalon található a kamera és egy villantó. És sokak szomorúságára a hátlap nem levehető.

A telefon belső felszereltsége elég egyedi. Egyrészt a Huawei saját fejlesztésű, HiSilicon K3V2 kódnevű lapkakészlete gondoskodik a sok jóságról. A processzora egy négymagos (1,5 GHz órajelű), ARMv7 utasításkészletű Cortex-A9, amit egy Vivante GC4000 grafikus gyorsító támogat. A 2 GB méretű belső memóriájára sem lehet panasz, ami mellé 8 GB tárhelyet kap a felhasználó (ebből ~4.5 GB a használható), de ahogy már írtam, a tárhelyigény micro SD-kártyával orvosolható.

A telefont 4.1.2-es Androiddal kaptam, ami a gyártó honlapja szerint a legutóbbi verzió. Ez azt jelenti sajnos, hogy aki érzékeny a legújabb Android verziók mihamarabbi érkezésére, és birtoklására, annak bizony le kell mondania erről a szokásáról, ha ezt a telefont szeretné birtokolni.

A telefon saját launcherrel érkezik, ami talán még a gyári Androidnál is puritánabb, ha lehet egyáltalán ilyet mondani. A legfeltűnőbb különbség, hogy nincs benne alkalmazás-lista, hanem csak a kezdőképernyőkön találhatóak meg az indítóikonok, amik akár mappába is szervezhetőek. Viszont az ikonok csak egy példányban létezhetnek. Természetesen lehet használni widgeteket is, ezek között van egy-két Huawei fejlesztésű is. Az értesítési sávban találhatóak a Samsungéhoz hasonló gyorsindító gombok, amik elég rondán elütnek a Holo színvilágtól. A launcher további érdekessége, hogy témázható, és elég sok témát gyárilag meg is kapunk. Aki szereti naponta váltogatni a telefonja kinézetét, az biztosan örül ennek a tulajdonságnak. Az előre telepített alkalmazások nagyrészt a megszokott Google alkalmazások, ezeken kívül a DLNA, KingOffice, Facebook, Twitter és a Riptide GP található még meg. Egyedi fejlesztésűek viszont a multimédiás programok, a kamerától kezdve a videólejátszóig, felépítésük egyszerű, de logikus. Összességében az alaprendszer használata elég kellemes volt – nem igazán hiányzott az alkalmazás-lista –, a launcher gyors volt, és sok widget esetén sem "röcögött". A HD videólejátszással sem volt gondom, de a teszteredményeken is látszik, hogy bizony a számításigényes játékok alaposan megizzasztják a vasat, és nem igazán jól muzsikálnak ilyenkor. Viszont azt is el tudom képzelni, hogy ezek a problémák egy Android frissítés után javulnak.

Néhány teszt program eredménye:

• Antutu: 16251
• CFBench: 25655/6818/14352
• Linpack: 46,189/153,893
• Quadrant: 5467

• 3DMark Ice Storm: 3238
• Basemark X 1.0 (on screen): 4.177
• GFXBench 2.7 T-Rex HD (on screen): 432 (7.7 fps)
• Epic Citadel (FPS): 31

• Octane: 2249
• SunSpider (ms): 1310.3 +/- 4.8%
• Kraken: 20037.0 +/- 3.7 %

(Olvasói kérésre kipróbáltam a Teamviewer programot is, a galériában látható az eredmény)

kezdőképernyő, záróképernyő, információk

Kamera, GPS, egyéb

A hátlapi kamera 8 megapixeles, autofókuszos, ami azt jelenti, hogy 3264 x 2448 pixeles képeket tudunk csinálni, videóból pedig legfeljebb 1920 x 1080 képpontos felbontásban tud rögzíteni. A tesztfelvételért katt ide. A kameraszoftverben, a szokásos felbontás, fehéregyensúly, fényérzékenységen és minőségen kívül használhatunk különböző effekteket is. Ezeken kívül van benne HDR képjavító szoftver, panoráma mód és csoport fénykép készítő mód. A képminőség a közepes felett van valamivel, kis jóindulattal talán jónak is nevezhető. Érezhető, hogy sok fény kell a képek készítéséhez, ilyenkor a vonalélesség és a színhűség rendben van, de átlagos körülmények között elég zajos képeket készít.

A GPS nem volt valami gyors. Indítás után kb. 1-1.5 perc alatt talált jelet szabad ég alatt (wi-fi helymeghatározás kikapcsolva), de használat közben egyre pontosabb lett.

A készülékben beépített rádió van, ami elég jó minőségben sugároz. A hangszóró és mikrofon hangminőségére nem volt panaszom, amikor használtam, mindig tisztán hallottam a másik felet, és ő is jól hallott engem. Nem recsegett a vonal és engem is zavarmentesen hallottak.

A telefonban hatalmas, 4050 mAh-s akkumulátor van, ami a napi használatra bőven elég volt még akkor is, ha sokat interneteztem. Átlagos használat mellett én a 3-4 napot is elérhetőnek tartom a telefonnal. Főleg, hogy a szoftverben lévő akkumulátor kímélő módnak köszönhetően nálam éjjel egyáltalán nem fogyasztott.

Összefoglalva

A telefon méretét jól ellensúlyozzák a gyári extrák: a hatalmas akkumulátor, az egykezes használatot támogató billentyűzetek (szövegbevitel, telefon, zárókód), a kesztyűs használat, stb. Nagyon jó érzés volt úgy használni a telefont, hogy közben egyszer sem kellett aggódnom azon, hogy hol fogom feltölteni napközben. Viszont nagy hátránya volt, hogy a telefon zsebbehelyezése gyakorlatilag lehetetlen volt számomra, és ehhez jönnek az egykezes használat nehézségei. A kamera lehetne jobb is, a GPS még épp elmegy kategória.

Kinek ajánlható a telefon?
Aki Galaxy Note-on gondolkodik, annak ez nagyon jó (és olcsóbb) alternatíva lehet. A teszteken is látszik, hogy valahol a Note II és Note III között helyezkedik el képességeiben. Viszont akkumulátorban és méretben sokkal meggyőzőbb.
Továbbá:Farmerkabátos rockereknek– szigorúan a belső zsebbe, elegáns hölgyeknek– akik amúgy is mindenhová táskával járnak, ezt hamar megtalálják a legmélyebb táskában is, étteremben/kocsmában lelkiismeret furdalás nélkül asztalra kicsapó fiataloknak– ettől ki fog esni a haverok szeme és végül üzletembereknek – akik jó nagy zakózsebbel rendelkeznek nyáron is.

Részletes hardverlista: [gsmarena]

A legutóbbi teszt során merült fel bennem az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a tesztekben mért számokat össze lehetne hasonlítani a meglévő, vagy korábbi készülékeinkhez, hogy tudjuk kötni valamihez, hogy mit is jelentenek a tesztben lévő számok. Mi nem egy rengeteg készülékkel rendelkező techújság vagyunk, így csak abban bízhatok, hogy másnak is megtetszik az ötletem, miszerint mérjünk együtt, és osszuk meg egymással az eredményeket! Néhányan már eddig segítettek a Google+ közösségünkből– ezúton is köszönöm nekik – az ő eredményeik láthatóak most a táblázatban!

Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért készítettem egy táblázatot, amit megoszttam mindenkivel. A táblázatban három fül található:

1. A kezdő oldalon láthatóak a formázott eredmények, ömlesztve. Ezen a lapon szűrhetünk is oszlopok szerint.
2. Egy bejelentő oldal, ahová bárki beírhatja a saját méréseinek eredményét, innen fogom én (vagy az, aki jogot kap a szerkesztésre) az első oldalra átmásolni és sablonosra formázni.
3. Végül egy segítség oldal, ahol megtalálhatóak a tesztprogramok letöltési linkjei.

A táblázatban szereplő tesztek három csoportba sorolhatóak. Első csoportban találhatóak az általános mérőprogramok, amik mindent próbálnak mérni. A második csoportba sorolhatóak azok a programok, amik a játékteljesítményt mérik. És végül a harmadik csoportba tartoznak azok a programok, amik a készülék JavaScript teljesítményét méri, ez elsősorban a böngészés élményét méri. Hogy azok számára is érthető legyen a táblázat, aki nem Androidos újságokkal ébred, ezért a számok után a fontosabb hardverösszetevőket is megadjuk, aminek kitöltésében segítségünkre lehet a gsmarena oldala.

Ha bármilyen véleményed van (plusz program, másfajta formázás), bátran írd meg itt a cikk alatt!

Update:
A cikk hatására sokan kezdtek tesztelni, köszönjük nekik is az együttműködést. Olvasói kérésre felvettem a "Geekbench 3" tesztet is a listába, de az egy fizetős teszt, nem várhatom el senkitől, hogy az én kedvemért megvegyen egy programot. Ezért külön felhívnám a figyelmet, hogy nem kötelező egyetlen oszlopnak sem a kitöltése, csak annyit csinálj, amennyi jól esik! De minél többet kitöltesz, annál jobban örülünk. :)

Fejléckép (Mérőmókus) forrása: Grafitember @ http://napirajz.hu/

Bizonyára veletek is előfordult már, hogy már a határon jártatok, amikor eszetekbe jutott, hogy elfelejtettetek utasbiztosítást kötni a nyaralásra vagy síelésre. Az EMMA mobil alkalmazás ötlete is innen származik, a megvalósításig azonban számos akadályt kellett leküzdenünk. Menet közben jó étvággyal elfogyott egy fejlesztői csapat is, de végül megcsináltuk; mind Androidra, mind iOs-re ingyenesen elérhető az elsŐ magyar mobil asszisztens, azaz EMMA.

Németh Zoltán, az EMMA alapítója: „Jó néhány, multinacionális hátterű pénzügyi szolgáltatónál eltöltött év tapasztalatával a hátam mögött ki merem jelenteni: jelenleg sem itthon, sem külföldön nem használják ki a pénzügyi szolgáltatók, főleg a biztosítók a kütyükben, az innovatív megoldásokban rejlő lehetőségeket. EMMA úttörő a maga nemében, sem itthon, sem külföldön nem található hasonló megoldás, és az indulás óta eltelt néhány hétben a felhasználók számának dinamikus növekedése azt mutatja, van igény az általunk nyújtott szolgáltatásokra”

EMMÁ-t elsősorban azoknak ajánljuk, akik okostelefonjukon keresztül szeretnék személyes pénzügyeiket elintézni, kezelni. EMMA rendszerezi, összehasonlíthatóvá teszi az elérhető legjobb ajánlatokat egyszerűen és felhasználóbarát módon. Az elérhető szolgáltatások sorát folyamatosan bővítjük, novemberben az utasbiztosítás mellett már kötelezőbiztosítás is választható, megköthető az alkalmazásban. Hamarosan az „egyszerűbb” biztosítási termékek teljes körét elérhetik majd az ügyfeleink.

EMMA előnye az egyszerűségben, a testreszabottságban és az okostelefonok, mint eszközök fejlettségének kihasználásában rejlik. A virtuális hölgy tanítható és intelligens, egyszerű termékeket egyszerűen fogtok tudni vele használni, illetve számos olyan további kiegészítő funkcióval rendelkezik, ami miatt gyorsan megszerethetitek a használatát.

www.emmaapp.hu

Automatizált otthon - ki ne emlékezne a Vissza a jövőbe trilógia első néhány percére, ahol elkészült a reggeli, a kutya megkapta a (néhány) napi ételadagját, vagy a Tom & Jerry "egérfogó" automatájára. 1985-ben még csak álom volt, ma már valóság, ráadásul értelmes áron.

http://www.youtube.com/watch?v=3isQI0nXQRE#t=104

A PlugAway project nem az első "okos otthon" koncepció, mégis különleges. Miért? Rögtön 2 dolgot is említenék:

1. Idén már elindult a project egyszer a Kickstarteren de újra indították, mert annyi hasznos ötletet kaptak a hozzászólásokban, hogy ezeket implementálták is.
2. Az általuk tervezett platform nyitott, így számos jelenleg is létező automatizálási projecthez ( mint pl a IFTTT) hozzáadható, de a saját kliens alkalmazásukat is testreszabhatóvá, alakíthatóvá, "private label" termékké alakíthatóvá tették.

A pénzt már nem is a tömeggyártásra, hanem a megfelelő certifikációk (CE, BS, UL, RohS) elkészítésére, szoftver platform fejlesztésére, illetve néhány kiegészítő cél (felhasználók javaslatai alapján) elérésére gyűjtik

De miről is beszélünk valójában?

2 termékük van jelenleg végső tesztelési fázisban, az egyik a már "hagyományos" távirányítós LED villanykörte, a másik pedig egy villásdugó, amely az fali csatlakozó és a készülék közé kerül, mint egy "man-in-the-middle" megoldás. (Az áramelosztó is a terv része, ha elérik a kitűzött összeget). Nagy dolog,  ilyet a kínai csatlakozó is tud, mondhatjuk elsőre, azonban ez a kütyü lényegesen kifinomultabb.

Számos funkció (feltételes irányítás, fogyasztás mérés, fényerősség szabályzás, áramfelvétel változás jelzése pl. a email arról, hogy a fagyasztó feladta a küzdelmet.) között tobzódhatunk, és ezek beállítására a Wifi-n keresztül vagy a végletekig testreszabható, moduláris felépítésű kliensüket alkalmazzuk (Android és iOS támogatás mellett Windows támogatás is jön) vagy valamelyik mendzselő felületet, vagy akár készíthetünk saját alkalmazást, de az ő kliensüket is saját arcunkra formálhatjuk. (Jövőkép: Étterem, QR kód az asztalon, kapcsolódunk az étterem ingyenes wif-jéhez, letöltjük a QR kód segítségével az étterem saját alkalmazását és beállítjuk az asztal feletti lámpa színét és fényerejét az alkalmazás segítségével(egyszerű felhasználó-menedzselés is a rendszer része))

http://www.youtube.com/watch?v=LbVWQLa7CXk

Soroljam még az érveket? Nézzetek rá a Kickstarter oldalukra, ahol 6 napja indult újra a projekt, a cikk írásakor a kitűzött összeg 96%-át megszerezték, valószínűleg sikerre vannak ítélve.

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek egy vagy több ilyen terméket, most még van néhány "early bird" ajánlat, ami igazán jól hangzik, a Kickstarter oldalukon választattok nektek tetsző "támogató csomagot", a termék 2014 áprilisában fog landolni nálatok.

Nemrég írtam arról, hogyan működik az Android frissítés. Akkor megtudtuk, hogy ugyan van egy frissítés ellenőrzése gomb a beállítások között, de azt nyomogatni nem sok értelme van, mert nem nagyon befolyásolja, hogy mikor érkezik meg a telefonunkra a frissítés. A frissítést elmagyarázó Dan Morill azt javasolta, hogy aki nagyon siettetni akarja a frissítést, az használja az "adb sideload" funkciót. De mit is jelent ez?

Ez a leírás elsősorban azoknak szól, akik nem ijednek meg, ha parancssorban kell dolgozni a számítógépen, tudják mi az az ADB, ismerik a recoveryt és nem idegenkednek ezek használatától sem. Tehát kb. a középhaladó Android felhasználók szintje.

Nagyon alaposan olvasd el amit írok, semmiféle garanciát nem vállalok, ha bármi elromlik a készülékeden! Az is előfordulhat, ha valamit elrontasz, akkor az végérvényesen tönkreteszi a készüléked
Figyelem: Egyes készülékeknél lehet eltérés az itt leírtakhoz képest! Elsősorban a Nexus készülékekhez használható ez a leírás, a többi gyártónál érdemes utánaolvasni más forrásból is, mert nem próbáltam még ki, csak Nexus készüléken (igazából azt sem tudom mi az az Odin, és miért jó).

Az ADB sideload funkciója a Jelly Bean verziókkal érkezett az Android világba, és azok életét hivatott megkönnyíteni, akik idegenkednek (tegyük hozzá, jogosan) a fejlesztői oldalról letölthető ROM-ok felírásától, csak egyszerűen telepíteni szeretnék a készülékükre a legutóbbi Android frissítést, de nem félnek egy kis mókolástól. A cikkben lévő útmutató feltételezi, hogy telepítve van a számítógépedre az ADBés sikeresen be is állítottad az ADB kapcsolatot a telefon és a számítógéped között. A kapcsolat ellenőrzésének legegyszerűbb módja, ha a készüléked egy USB kábellel összekötöd a számítógéppel, a számítógépen megnyitsz egy parancssort, és kiadod az alábbi parancsot:
adb devices

Lássuk, hogyan is lesz a készülékünkre kiadott legfrissebb ROM telepítve! De mielőtt belevágsz, ellenőrizd, hogy a készüléked akkumulátora fel van-e töltve (legalább 80% tanácsos)!

I. lehetőség: firmware flash

1. Letöltöd a megfelelő firmware-t. Nexus készülékek esetén az Android fejlesztői oldalán lehet megtalálni a hivatalosan kiadott ROM-okat. (A legújabb KitKat rom ez: Android 4.4 (KRT16S))
2. Kicsomagolod a letöltött zip fájlt.
3. Futtatod a telepítőt. (bat, vagy sh kiterjesztésű parancsfájl, operációsrendszertől függően)

Ez a módszer törli az összes beállításod, és telepített programod! A telepítés eredményéül egy teljesen új Android rendszert kapsz. Ha korábban rootolva volt a készülék, akkor az is elvész ezután.

II. lehetőség: adb sideload

1. A sideload használata előtt be kell szerezni a telepíteni kívánt OTA frissítés URL címét. Vagy legalábbis az OTA frissítést magát. Figyelem, ez nem azonos a firmware-rel! Letöltés előtt nagyon fontos, hogy ismerd a jelenleg használt Androidod build számát (Settings -> About Phone -> Build number), mert az OTA fájlok mindig a nevükben is megadott verziók között tudnak frissíteni!

2. Letöltöd a készülékednek megfelelő OTA zip fájlt. Ennek a fájlnak jól nézz utána, mert ha rosszat telepítesz, elronthatod a telefonod!!!

3. NEM csomagolod ki a letöltött zip fájlt!

4. A készülékeden belépsz bootloader módba: Kikapcsolod a készüléket, és bekapcsolás+hangerő le és hangerő fel gombok együttes nyomva tartásával kapcsolod be. De a legegyszerűbb PC-n kiadni ezt a parancsot:
adb reboot-bootloader

5. A hangerő gombokkal kiválasztod a "recovery mode" sort, és a bekapcsoló gombbal belépsz abba. Elvileg mind a gyári, mind a custom recoveryk támogatják ezt a funkciót, legalábbis a CWM és TWRP recoveryk igen. Ha custom recoveryd van, akkor telepítés előtt a biztonság kedvéért ellenőrizd az Android fejlesztői fórumokon (pl XDA), hogy az új frissítés működni fog-e a nálad használatban lévő verzióval!

6. Ha jól csináltad és gyári recoveryd van, akkor egy robotot látsz egy kérdőjellel. Nyomd meg egyszerre a hangerő lefelé és bekapcsoló gombot, és akkor belépsz a recovery menübe.

7. Gyári recoveryben válaszd ki ezt a sort, és a bekapcsoló gombbal indítsd el a funkciót: apply update from ADB. CWM Recooveryben itt keresd: install zip -> install zip from sideload.

8. Ha a készüléken sikeresen aktiváltad a sideload funkciót, akkor a PC-n ki kell adni a telepítő parancsot:
adb sideload [a letöltött OTA zip fájl neve]

9. Ha jól csináltad, a telepítő fájlt felmásolja a gép a készülékedre, és elkezdődik rajta a frissítés. A frissítés állapotát a készüléked kijelzőjén tudod követni. A frissítés végén visszalép a recovery menübe a program, ekkor indítsd újra a készüléket, és élvezd, amit alkottál.

Ezzel a módszerrel minden telepített alkalmazásod és azok adatai megmaradnak, ugyanúgy, ahogy egy OTA frissítés során történne. De azért mérget nem vennék erre.

Kicsit részletesebben, angolul ez a második leírás elolvasható a droid-life oldalon.

Sok sikert!

Utóirat:
A cikk apropóját az adta, hogy ma megjelent Nexus 4 és Nexus 5-ös telefonokra az Android 4.4.1-es verzió.
Nexus 5 hivatalos OTA fájl: KRT16M -> KOT49E
MD5 sum: d465ab3e78e3d99708687cfb1abf1f14
Méret: 54MB
Nexus 4 hivatalos OTA fájl: KRT16S -> KOT49E
MD5 sum: fc144a5ef26821e0c5fd8d1bfe148a42
Size: 51.9MB

A szűk keresztmetszet megtalálása és kiküszöbölése a számítástechnika legtöbb, ha nem minden területén kiemelt fontossággal bír, ráadásul engem mindig is foglalkoztatott a téma, nem csoda, ha sokszor ebből a szemszögből nézek Androidos telefonokra. És ez alatt nem csak az általam használt vagy kipróbált készülékekre gondolok, hanem azokra is, amiknek elém került a specifikációja vagy a tesztje.

Fontos előre leszögezni, hogy bár egy telefonnak sok kisebb-nagyobb hibája lehet, jelenleg a telefon szubjektív "használhatósága" szempontjából elmélkedek a kérdésről, remélem, a cikk végére kiderül, mit is értek ez alatt. Vagyis pillanatnyilag figyelmen kívül hagyom, hogy milyen kijelző van a telefonban, hogy néz ki, milyen anyagból van a készülékház, annak ellenére, hogy persze ezek is fontos szempontok lehetnek egy készülék megvásárlásánál.

2010-ben csatlakoztam az Androidos világhoz egy HTC Legend-del, ami az ismertebb Desire kistestvére volt. Természetesen sok szempontból elmaradt a mai készülékektől, de az akkori viszonyokhoz képest felső-középkategóriás telefon volt. Egyvalami viszont hamar kivágta bennem a biztosítékot, a beépített 512 MB-os háttértár (ami ugye nem keverendő össze az operatív memóriával), ebből 170-180 MB állt rendelkezésre programok telepítésére. Szerencsére hamar megjött az Android 2.2 (Froyo) frissítés a telefonra, ami lehetővé tette egyes telepített programok részeinek átmozgatását az SD kártyára, de mivel egyrészt nem minden programot lehetett átmozgatni, másrészt amit lehetett, azt is csak részben, így nem sokat javított a helyzeten. Egyébként ugyanezzel a problémával küzdött a nagytesó, a HTC Desire is, és ez lett az a fájó pont, ami miatt végül 2012 elején lecseréltem a készüléket.

Az új üdvöske, maradva HTC vonalon, a Sensation XE lett. Ekkorra már leszoktak a gyártók a használhatatlanul kicsi beépített háttértárról, ebbe a telefonba konkrétan 4 GB került, amiből 1 GB állt rendelkezésre programok telepítésére, ami, azt kell, hogy mondjam, átlagos felhasználásra tökéletesen elég még ma is. Eleinte annyira kiegyensúlyozottnak tűnt a telefon, hogy nem is éreztem, hol a szűk keresztmetszet, de bő egy év használat után előkerült, ezúttal az operatív memória, vagyis a RAM személyében. A telefonban 768 MB memória van, és mire egy belakott rendszer elindul, ebből bizony nem sok marad, ami azt eredményezi, hogy a készülék szorgalmasan zárogatja be az épp háttérben futó alkalmazásokat, hogy memóriát tudjon biztosítani az előtérben futó programnak. Ez a legtöbb esetben nem probléma, de vannak olyan esetek, amikor igen, leginkább, mert a kilőtt alkalmazást nemsokára újra használnám, és azt szeretném, hogy abban az állapotában folytatódjon, ahogy otthagytam, ami sajnos sok esetben nem valósul meg.

Egyébiránt jelenleg is ezt a készüléket használom, de amennyiben a közeljövőben cserélném, a szóba jöhető utódok adatlapjain 1,5-2 GB RAM szerepel, ami bizakodóvá tesz az ügyben, hogy újabb készülékváltással újabb szűk keresztmetszettől sikerül megszabadulni. Ráadásul a KitKatról is azt állítja a Google, hogy szerényebb mennyiségű memóriával is megelégszik, miáltal több maradhat az alkalmazásoknak. Persze ez eszembe juttatja azt a kérdést, hogy mi lesz a következő szűk keresztmetszet? A processzort nem igazán venném ebbe a csoportba, mivel ott folyamatos és nagyjából egyenletes fejlődésnek lehetünk tanúi, vagyis az azonos kategóriában egymást váltó telefonok évről évre gyorsabbak lesznek, másrészt ez az az erőforrás, amiből „soha nem elég”, hiszen nincs olyan telefon, amit egy erősebb processzor ne tenne gyorsabbá.

Triviális választás lehet az üzemidő, hiszen amióta csak okostelefonok léteznek, ez a téma újra és újra előkerül. Vannak ugyan olyan telefonok, amik jó optimalizálásnak és egy erős akkunak köszönhetően jóval tovább bírják egy átlagos készüléknél, pl. a Motorola Maxx sorozata, de üzemidejük még így is elmarad a butatelefonoktól. Mivel egy okostelefon tömve van energiazabáló komponensekkel, még ha valamelyest csökken is ezek fogyasztása, a problémát ezen az úton nemigen lehet megoldani, marad az akku kapacitásának növelése. Évek óta sokféle új akkutechnológiáról lehet olvasni, amik majd megváltást hozva lecserélik a jelenleg használt Li-Ion és Li-Polimer akkumulátorokat, de valamiért egyik sem jutott el a tömeggyártásig, bár remélem, ez csak idő kérdése.

És ha már az időnél tartunk: néha az a probléma a szűk keresztmetszettel, hogy nem azonnal mutatja meg a foga fehérjét, hiszen mindkét tárgyalt esetben a készülék megvásárlásakor nem érintett a probléma, csak ahogy az évek során az általam használt alkalmazások erőforrásigénye lassan, de biztosan nőtt. Természetesen a problémákon kismértékben javítani lehetett volna egyedi ROM felrakásával, de sok gyártónál, sajnos köztük a HTC-nél is ez a művelet sok esetben garanciavesztést okoz.

Hogy mit hoz a jövő? Csak találgatni tudok, de elmémben az a ködös remény él, hogy a következő okostelefonommal hosszú, boldog együttlét lesz a sorsom, anélkül, hogy belefutnék egy szűk keresztmetszetbe. Na jó, talán az üzemidő kivételével…

Fejléckép forrása: A blog to watch

A napokban sikerült vásárolnom egy 16 gigás Moto G telefont, szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat. Szerintem mindenképpen ez az Európában kapható készülékek között a legjobb ár/érték arányú Androidos készülék. Egy Galaxy Nexus-ról váltottam, és még nem tudtam eldönteni, hogy előre vagy hátra léptem vele. Specifikációk itt.

A telefon egy nagyon pici dobozban érkezik, aminek oka a tartozékok szegényes tartalma. Hivatkozhatnak ugyan arra, hogy a sok támogatott ország miatt nem került bele töltő és headset, de szerintem inkább a spórolás lehet az oka hogy mindössze egy fehér adatkábel és néhány nyomtatott segédlet került a dobozba a készüléken kívül.

A készülékről az első benyomásom az volt, hogy masszív, és elegáns. Kicsit nehezebb annál, mint amit én vártam, és elég jól össze van gyógyítva a bársonyos felületű cserélhető fekete hátlap az előlappal. A telefon front részét szinte teljesen lefedi egy fekete hátterű Gorilla Glass, ebből csak a picit mélyebbre süllyesztett ezüst színű hangszórórács és a tőle balra elhelyezkedő 1.3 megapixeles előlapi kamera látszik ki kikapcsolt állapotban. Az üveg körül egy félig kerekített, félig megtört csillogó felületű műanyag káva fut körbe. Jobb oldalt felül a kisebb méretű ki/bekapcsoló gomb, és a kicsit hosszabb kétirányú hangerőszabályzó található. Alul alig láthatóan a keretben van a fő mikrofon.
A hátlap itt illeszkedik körben a kerettel. Felül középen a hangszóró jack bemenete, tőle jobbra a zajszűrő mikrofon pici lyuka, alul pedig a mikro-usb kábel csatlakozója található. A hátlapon felül, függőleges elrendezéssel látható az 5 megapixeles kamera, a vaku és egy homorú kör alakú Motorola logó, amire könnyen rátalál az ember ujja, és picit biytosabb fogást nyújt. A kamerától balra pedig a kölső hangszóró lyukacsos rácsa található.
A hátlap kerekített, mint a Galaxy Round, de csak nagyon picit billeg, kényelmesen lehet nyomkodni az asztalon is, bár ha az alsó részén swipe-olsz könnyen el tud fordulni. Mint már említettem, a hátlapon oldalt van a külső hangszóró, viszont a görbített részen, így nem takarja le a hangszórót ha leteszed az asztalra.

Bekapcsolás után egy szép animáció fogad minket, forgó földgömb, körben városokkal, amit elég igényesen készítettek el. A Motorola ezen a ponton is mutat újat, az animációk idény szerint cserélődnek. Ezért a funkcióért a Motorola Boot Services app felelős, ami egyből letöltődik, ha a Play elkezd update-elni. Nem indítható el, csak csücsül a háttérben, és végzi a dolgát. A második indításnál már egy karácsonyi animáció fogadott hulló hóval, karácsonyozó állatkákkal, feldíszített Motorola logó alakú hegyekkel. Egy év alatt én maximum ötször láttam a Galaxy Nexus boot képernyőjét, ezért el is távolítom az appot.

Az animáció után a szokásos telepítésnél előforduló kérdések, Google fiók, és hasonlók fogadnak. Itt ért az első pici csalódás, mégpedig az, hogy a telefonon nincs magyar lokál. Ugyan third pary appokkal rá lehet erőszakolni a magyar nyelvi beállítást, és a többnyelvű alkalmazások magyar nyelvűek lesznek, de a rendszer nyelve angol marad. Én jó ideje nem vagyok híve a root-nak és a főzött romoknak, ezért egyelőre így marad. Jó pont viszont, hogy lehetőségünk van áthozni minden beállítást, az sms-eket a híváslistát a Motorola Migrate appal, amit Play-ről tudunk telepíteni a régi telefonra.

A készüléken jelenleg 4.3-as Android rendszer van, minimális belenyúlással. Jómagam a standard Android híve vagyok, a gyáritói piszkálás számomra igen fájó pont, ezért is választottam ezt a készüléket. Első blikkre a becsukott notifikációs sáv szúr szemet, mégpedig azért, mert az operátor név állandóan ki van írva a noti ikonok bal oldalán. Utánanéztem, a MoDaCo-s srácoknak van rá rootolt megoldásuk, de mivel nem akarok moddolni megszokom (vagy fordítok magamnak nyílt forrású Androidot, mivel a Motorola jó fej, és kiadta a forrásokat). Egyébként több napi használat után már megszoktam, nem zavar. Ami még gyártói hack, az a homescreenen áttetsző alsó sáv, amin a megszokott navigációs és multitask gombok vannak. Ezt csak itt láttam előfordulni, ha megnyitsz egy appot fekete lesz a háttér. Itt találtam egy bugot is, a multitask képernyőn a fekete háttér csak a gombok feléig ér. Ezeken felül teljesen gyári a megjelenés, semmi fölösleges téma és gyárói elk_rás nincs benne, mint azt a Samsungnál megszokhattuk.

A négy mag, és az egy gigabájt műveleti memória teljesen elég ahhoz, hogy szép sima működése legyen a telefonnak. A Google bejelentkezés után elkezdte letölteni és telepíteni az appokat, ez sem akasztotta meg egy pillanatra sem az UI-t, a Nexus ilyenkor produkált döccenéseket.

A szokásos előtelepített alkalmazásokon kívül van a már említett költöztető, FM rádió, és egy Assist nevű kis Motorola app, ami szűkös, de hasznos szolgáltatást nyújt. Beállítható benne az alvási ciklusunk, ilyenkor automatikusan némára állítja a telefont, viszont megadhatjuk, hogy a csillagozott kontaktok hangos értesítéssel zargathassanak alvás közben. Ezen kívül a naptárban felvett meetingekre is beállíthatóak ugyanezek a lehetőségek, plusz auto reply. Az app a Google Now kiegészítésének mondható, ugyan nem épül bele, de a dizájn mégis rá hajaz.

Összességében a telefon nem sokban marad el a drágább felső kategóriás készülékektől. Kevesebb mozgásérzékelő szenzor lett beépítve, hiányzik ay NFC és a proximity szenzor. Gyanítom hogy ez utóbbinak hiányát a frontkamerával oldották meg, mert hívás közben ha a fülemre teszem a telefont kikapcsol a kőpernyő. Érzésre a teljesítmény nem sokkal rosszabb mint amit a csúcskészülékektől megszoktunk, A YouTube-on van egy összehasonlító videó, ahol Egy Nexus 5 mellett nyomkodják párhuzamosan.

Mikor az írásban ide értem már több napja nyúztam a telefont. Normál használat mellett igen jó akku teljesítményt produkált, két nap alatt 50% volt az energiaveszteség. Azonban az izmosabb app-ok, mint például a játékok gyorsabban merítik a telefont. Az akku nem kivehető. A kijelző egy 720x1280-as IPS panel, szépek a színei, sokkal élesebb mint a Galaxy Nexus amoledje. Picit hasonló a hatása, mint az iPhone kijelzőknél, olyan mintha maga az üveg lenne a kijelző. A hátlap alatt csak egy MicroSIM slot van, bár van egy másik hely előkészítve a később érkező dual SIM verziókhoz.

Én abszolút elégedett vagyok a telefonnal, mindent tud amire szükségem van, és az én igényeimhez képest nem teljesít rosszul. Hétvégén lefuttatom a benchmarkokat, és bővítem az Androidportalos táblázatot. Jelenleg Magyarországon csak az Expansys-nál kapható, de én azt ajánlom, hogy emellett vess egy pillantást a népszerűbb hirdető oldalakra is.

Most, hogy kint -4 fok van és ~30 km/h szél, elgondolkodtató, hogy hol lennék inkább. Prágából most jöttem meg, ráadásul ott hidegebb van mint itt. London? Ott gyakorlatilag nyáron is ilyen idő van. Horvátország? Na az már valami.

Úgyhogy letöltöttem a Travellerpass-t, a Magyar Posta Biztosító virtuális pecsétnyűjtő játékát, ahol történetesen (és több más dolog között) épp egy horvátországi utat lehet nyerni, két személy részére.

A játék lényege röviden: telepítés és egy egyszerű regisztráció után kapsz egy virtuális útlevelet, amibe pecséteket gyűjthetsz, nyilván célszerű minél többet megszerezni. A keddi pecsét duplán számít, hónap végén pedig sorsolás következik, ahol a begyűjtött pecsétek száma alapján (keddi ugye duplán) súlyozva vannak az esélyek. A pecsétek megszerzéséhez pedig városokkal kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolni. A nehézségi fokra jellemző, hogy én első körben öt (Litvániával kapcsolatos) kérdésből egyet tudtam megválaszolni helyesen, pedig nem tartom magamat egy különösebben buta embernek - célszerű tehát egyből fellapozni a Wikipediát, amikor válaszolsz, a Posta Biztosító nem csak ad, oktat is! Második körben (Szentpétervárról) hármat - pecsét persze ezért sem járt, lipilee visszaül a padba, és tovább tanulmányozza a Wikipediát. (Amit egyébként szabad, a játékszabályzat nem zárja ki vagy ilyesmi.) Ráadásul még egy idegenvezetői végzettségem is van elvileg!...

A horvátországi úton kívül havonta három szerencsés egy-egy útikönyveket kap - hasznos ajándék, főleg ha a következő heti városra vonatkozó útikönyvről beszélünk... de persze egyébként is.

Most tartunk a játékban az első hónap félidejénél, bőven érdemes tehát még csatlakozni; eddig volt ugye (általam teljes megsemmisüléssel végződő) Vilnius és (kevésbé rosszul, de attól még eredménytelenül) Szentpétervár. Kicsit félek, mert következik Bangkok, amiről, szégyellem bevallani, semmit nem tudok, de nem vicc, még egy vaktérképen sem tudnám hova tenni. Milyen nyelvet beszélnek ott? Az út melyik oldalán közlekednek? És van-e krokodil a bungalóm kerjében? Hát cunami?

Bangkok után pedig Lisszabon lesz a havi záró akt, már most lehet készülni - ott legalább voltam, nem is egyszer, Belém torony, Szent Jeromos-kolostor, menni fog ez, az útikönyvet már szinte a zsebemben érzem. Horvátország, te se menj sehova, majd én jövök!

Technikai infó (nekünk pláne hiszen van Android app rá tehát miért ülnénk asztali gép, pláne Facebook elé), de: a Travellerpass eredetileg Facebook játéknak indult (2012-ben, ezt frissítették most fel), és most is játszható a weben, ha esetleg a mobil eszközt otthagytad a konyaasztalon te pedig már a kanapén ülsz a sósmogyival és semmi kedved felkelni, játszani viszont kéne, amíg fejben a tudás Szentpétervár hídjairól. Egyszóval ha Facebookon próbálnál szerencsét, ide kattints, vagy ide, és Facebook azonosítóval is tudsz akár játszani.

Sziasztok,

Üdvözlet a magyar Android közösségnek.
Tegnapelőtt megvettem életem első Android-os telefonját, egy Huawei Ascend Y300-at.

Akit érdekel, majd teszek fel a YouTube csatornámra videókat (játék, program, mobilinternet tesztek stb.) róla.

Üdvözlettel:
Zoli.

Bankbetét. Befektetés. Megtakarítás. Fo-lyó-szám-la!

Ezektől a szavaktól valami megmagyarázhatatlanul kényelmetlen, hideg érzés kerít hatalmába, kicsit olyan, mint anno a Villemosenergetika, vagy Elektromágneses Terek vizsgák előtt: az életem része, függök tőle, mégis fogalom nélkül vagyok, és esélytelen, hogy valaha megértsem, átlássam a szerkezetét.

A Villamosenergetika és az EMT okozta frusztráció persze már a múlté (hasonló, de nem összemérhető mértékű
frusztrációért ma a TOGAF 9.1 specifikációhoz fordulok), bankbetétem viszont sajnos ma is van. (Persze mint tudjuk annál, hogy van bankbetéted, csak az rosszabb, ha nincs.)

Úgyhogy letöltöttem az OBA Betétőr appot, és kiolvastam.

Az OBA appnak számomra két okból van létjogosultsága. Egyrészt Magyarország hírhedten analfabéta ország, ha bankbetétekről, megtakarításról (és, teszem hozzá: hitelről) van szó. Számunkra a pénz az vagy ingyen van, vagy a finánctőke karmai konkrétan lopják ki a zsebünkből, szóval némileg sematikus az ábra. Ez főleg abból adódik, hogy fogalmunk sincs, miből épül fel egy banki konstrukció, milyen köteezettségek, garanciák vannak a háttérben. Szóval nem árt, ha a zembereknek a lehető legtöbb csatornán rendelkezésükre áll a könnyen elérhető, érthetően csomagolt információ a bankvilágról, illetve annak minket érintő aspektusáról. Másrészt Magyarország, hát hogy is mondjam politizálás nélkül, nem áll manapság a helyzet magaslatán bankrendszerileg. Talán bankok Ciprus szerűen beborulni nem fognak, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes tudni, hogy mi van akkor, amikor mégis. Hova lesz a bank? Hova lesz a pénzem? Ki garantálja, hogy oda lesz, illetve pont hogy nem lesz oda? Mennyi lesz oda?

Enter OBA.

Az OBA egy csodálatos TLA, az Országos Betétbiztosítási Alap rövidítése. Az ő feladatuk a banki betétek biztosítása, vagyis hogy ha egy bank beborul, az ügyfelei ne veszítsék el mindenüket. Nem kell sokat agyalni rajta, hogy ez aztán hogy erősíti az egész pénzpiac stabilitását. Ez persze leírva egyszerű, de gondolhatjátok, hogy nem az. (Házi feladat: belegondolni.)

Az OBA Betétőr app a lehetőségekhez képest egyszerűen, olvasmányosan vezet be minket, felhasználókat (és betéteseket) a betétbiztosítás világába: mi az az OBA, mely pénzintézetek a tagjai, kit védenek, hogyan - gyakorlatilag GyIK jelleggel az összes olyan kérdés, ami nem Közgázt végzett emberekben felmerülhet. Így aztán mobilon, akár villamoson utazva, vagy (pun intended) banki várakozás közben okosodhatunk.

Hasznos kis app ez, én a magam részéről általánosságban is hasznosnak tartanám az ilyen és a hasonló tudásforrások felkeresését!

A karácsonyi manók kitettek magukért a Google otthonában. Sajnos nem minden ajánlat élvezhető kishazánkban, illetve Amerikán kívül. Ennek ellenére érdemes megnézni az alábbi videót.

És ha kedvet kaptatok, akkor indulás a 2013 holiday deals oldalalra!

Elnézést, csak USA Play Store accountot használva látszik az oldal. :( Ha valaki tud nemzetközi oldalt, akkor szóljon.

Boldog karácsonyi készülődést kívánunk!

Nyálcsorgatás és tájékozódás szempontjából betettem egy screenshotot. Ezt látnátok, ha...

A Spotifyról itt olvashattok részletesen. Van Spotify free illetve Spotify Premium. A fontos különbség a kettő között, hogy a free szolgáltatást bizonyos időközönként egy kedves úriember szakít meg, aki elmondja mennyivel jobb lenne az életem, ha Premium szolgáltatásra fizetnék elő. Amikor őt meghallgattam, többször majdnem meg is nyomtam a fizetés gombot.

Azonban valamikor, valahol nagyjából egyidőben a piaci nyitással felreppent a hír, hogy lesz ingyen Spotify mobil eszközökre. Mivel a zene hallgatási szokásaim egyre inkább átalakulóban vannak, boldogan üdvözöltem a Spotify törekvéseit. Otthon egyre ritkábban tudok dübörgő zene mellett létezni. 4 emberrel kell megverekednem, hogy mi szóljon, s ebből 3 még mindig Alma együttest preferálja az általam kedvelt zenék ellenében. Így marad a mobil + füles.

Először úgy tűnt ez az ingyen mobilos ajánlat csak a tengerentúliaknak lesz elérhető. Aztán jött egy notification (mi erre az ideális magyar kifejezés?), hogy frissítsem a Spotify appot, s lesz ingyen boldogság.

Notification of the day by @Spotify . pic.twitter.com/fc19MAGoPy

— Balazs Koren (@kobak) December 17, 2013

Gyorsan szaladtam is frissíteni az appot, de még egy kis ideig eltartott, mire a fent említett kedves barátomat meg kellett hallgatnom, hogy ha mobilt használnlk, akkor nem kellene őt hallgatnom. És aztán megtörtént a csoda, s valóban nincs megszakítás, csak zene.

Míg a legutóbb megénekelt ingyen Skype Premium le fog járni jövő ilyenkor, s választás elé kerülök, hogy megújítom-e, a Spotify egyelőre nem akar(?) rajtam keresni. És ez felveti az izgalmas kérdést, hogy ez vajh hogyan éri meg nekik. A Premium egyetlen dolog miatt izgalmas még, ez pedig a mobil adatforgalom kérdése. Premium előfizetőként offline le lehet tölteni az zenéket a telefonra.
Ha azonban valamelyik szolgáltató felismeri, hogy itt piac van, lesz Spotify csomag (van erre példa a Telenor és a Deezer esetében), esetleg korlátlan mobilnet, akkor semmi ok nem lesz a Premium irányba elmozdulni.

És ezen a ponton jutok el oda, hogy azért leszek a végén Premium előfizető, mert szeretem amit kapok, s támogatni akarom. Azt hiszem ezzel a Spotify elérte a maximumot, amit ki lehet hozni egy szolgáltatásból. Köszönjük!

Zárásképpen pedig a Run DMC klasszikusa, ami nélkül nem lehet karácsony.

A posztot eredetileg a saját blogomon jelentettem meg, de azt hiszem de is jól passzol.

A másik fontos megjegyzés, hogy a Google Music érkezésekor létrehoztunk egy Google Plus Communityt, ahova lehet zenéket megosztani. Mivel a Spotify ugyanúgy támogatja a zenék megosztását, innen is várunk muzsikákat a közösségbe. És kérünk benneteket, hogy ne az Androidportál közösségbe küldjétek a zene ajánlásaitokat! Zenére fel!

Számomra a Google mentes Android jól hangzott, de inkább csak amolyan laboratóriumi kisérlet, mint valóban használható alternatívának tűnt. A Freecygn projekt célja egy teljesen Google mentes Cyanogenmod alapú Android építése.

És akkor van egy csupasz Androidunk, s mit érünk vele? Tesszük fel a kérdést. Tettem én fel magamban a kérdést már többször is. Lassan minden második alkalmazás, amit használok a Google gyárából kerül ki. Ezeknek mindegyiknek van alternatívája, ha esetleg nem is annyira tökéletes is. A legnagyobb veszteség azonban az alkalmazások telepítésének a nehézkessége. Ezen azonban már jó ideje dolgozik az Amazon, s most a karácsony ideje alatt akciókkal halmozzák el azokat, akik "áttérnek".

És míg régen több alternatíva volt, mostanra az Amazon Appstore (amit meglepő módon az Apple még nem támadott meg, hiszen ugyanaz a neve, mint az ő boltjuknak) az egyetlen olyan alternatíva, amit érdemes szemmel tartani. Nem mellesleg az Amazon saját Kindle Fire tablet családja is ezt a boltot használja. Az ára miatt pedig elég sok fogy belőlük. Főleg a tengerentúlon.

Ha most letöltitek az Android Appstore alkalmazást a link mögötti bármelyik módon, akkor egy (akár ingyenes) alkalmazás telepítése után kaptok $5 Amazon Appstore pénzt. Amit bármilyen alkalmazásra el lehet költeni. És még egy ráadás, hogy most még egy ingyenes Welcome pack is tölthető az Amazon Appstore-ból.

Ezenkívül hasznos, hogy minden nap egy alkalmazás (ami egyébként pénzbe kerülne), mint a napi app, ingynesen tölthető. Ma az Angry Birds Star Wars 2 (Play Store link) tölthető ingyenesen.

Érdemes tenni egy próbát.

Két izgalmas projektre szeretném felhívni a figyelmeteket. Az egyik a Coursera online egyetem és távoktató központ indít egy Android fejlesztés kurzust.

Január 21-én kezdődik a kurzus, s 8 hétig tart. Tudom, hogy online tutoriálok, s rengeteg hasznos könyv, jegyzet elérhető az Internet különböző sarkain, s azokból is sokminden elsajátítható. Azonban ha rá vagy kényszerítve, hogy 8 hét alatt elvégezd a tanfolyamot, akkor az teljesen más, mint néha olvasgatni.

Nem mellesleg ha elvégzed, s a vizsgákat is teljesíted, akkor kapsz erről elismerést is. Olyan ez, mint egy egyetemi tantárgy, amit távoktatásban végzel el.

Ha pedig már elég jól megy az Android programozás, egy érdekes indigogo kampányra hívnám fel a figyelmeteket. A migrean lehet az az eszköz, aminek segítségével a frissen megszerzett Android fejlesztői tudásodat továbbkamatoztathatod, s iOS alkalmazásokat is tudsz majd készíteni.

A migeran pedig azért is érdekes, mert egy olyan csapat fejleszti, akik már sokat tettek az itthoni Android helyzetért. Ők indították anno a hundroid.com oldalt, ami hál'Istennek a mai napig létezik, így aki esetleg csak mostanában kapcsolódott be az Android világába, ott visszaolvashat egy kicsit az időben! :)

A Migeran-ról:

ha nem győzött meg Benneteket a video, akkor itt egy rövid leírás Kis Gergelytől:

A Migeran fejlesztőkörnyezet segítségével Java nyelven írhatunk iOS alkalmazásokat. Ellentétben más próbálkozásokkal (mint pl. XMLVM vagy RoboVM), a Migeran teljes értékű fejlesztői élményt nyújt, beleértve (többek között) a közvetlenül az eszközökön történő debuggolást, Eclipse és Xcode integrációt, UI designer támogatást.

Egyedülálló a saját fejlesztésű Nat/J Java to native bridge könyvtárunk, amely teljes Objective-C támogatással és egy automata Java binding generátorral is rendelkezik. Így egy meglevő iOS könyvtár/komponens néhány perc alatt elérhetővé válik Java kódból is.

Az Android fejlesztők számára jó hír, hogy fejlesztés alatt van egy Android kompatibilitási könyvtár, ami a legfontosabb Android API-kat valósítja meg iOS-re, így sokkal könnyebb a meglevő alkalmazások portolása.

Három érdekes alkalmazásról szeretnék megemlékezni, amik eddig 2014 talán legmeghatározóbb appjai eddig. Igen, közel tíz napról beszélünk. :)

Jelly

Első izgalmas versenyző, s egyben a legfrissebb a Jelly. A Jelly egy nagyon jól öszerakott mobil alkalmazás, ami a quora, instagram sikerét lovagolta meg. A hátterében pedig az a két ember áll, akik a Twitter, illetve a medium sikeréért felelnek. Biz Stone és Evan Williams ügyes kis appot raktak össze. Egyelőre azonban inkább káosz, mint tényleg az, aminek készült.

Az alapötlet, hogy meglátsz valamit, amiről esetleg nem tudod mi az, s megkérdezed a közösséget erről. Jelenleg mindenki a "mire jó a Jelly?" típusú kérdéseket teszi fel, s 100-ból 2 a tényleg értelmes kérdés. Valószínűleg majd pár hét múlva mire mindenki megszokta, hogy van ilyen, s kisebb lesz a hype, tényleg használható lesz a rendszer. Addig nézzétek meg mit mondanak a dologtól az alapítók:

NameTag

A NameTag a következő izgalmas projekt. Egyelőre még félkész projekt. Illetve ha valaki Google Glasst használ, már ki is próbálhatja. A szolgáltatás lényege, hogy ha nem ismersz valakit, akkor csinálsz róla egy fényképet, s a rendszer megnézi, hogy ki ő. Arcfelismerés, és nem csak az nsa számára, hanem nekünk földi halandóknak is.

A dolog szépsége/hibája, hogy mindent a NameTag.ws oldalon keresztül lehet intézni. Így ha nem szeretnél felismerhető lenni, akkor tilthatod magad az oldalon, illetve elvileg lehetőséged van arra, hogy szabályozd milyen információ jelenik meg rólad.

Ennek a szolgáltatásnak az lehetne a jövője, ha ügyesen összeállnának az about.me, Google, Facebook, s minden hasonló szolgáltatással.

Google helpouts

A Google nem most kezdte a jótékonykodást. Tavalyi év "jótékony terméke" volt a One Today, idén pedig itt a Helpouts. A Helpouts egy pofonegyszerű alkalmazás. Azonban már nem ennyire egyértelműen csak a jótékonykodás a cél. Itt komoly összegek mozognak egy-egy segítségkérés, online teaching esetén.

A helpouts bár a nevében jól hangzó segítségnyújtásra utal, sokkal inkább egy piactér arra, hogy online telefonon, videón keresztül segítséget nyújtsunk. Azaz pl. egy remek új platform arra, hogy magántanítsunk valakit a világ másik felén. Egyelőre Amerikára korlátozott a szolgáltatás, ám remélem hamarosan nyitnak az egész világ felé.

És ugye, ha belegondoltok nem is annyira különbözik az alapötlet a Jelly-től. Úgy tűnik 2014 a Quora, Jelly, Helpouts, ask.com, s társaik éve lesz.

Aviate -> Yahoo!

A végére nem egy új alakalmazást mutatok be, csak a mai nap egyik izgalmas bejelentését osztom meg Veletek. Az Aviate a tavalyi év Launcher meglepetése. Alkalmazkodik hozzánk, s szeret bennünket. És ma a Yahoo! lecsapott rá. Ideális esetben ez win-win helyzet lesz. Mert a csapat kap pénzt, erős hátteret, mi pedig egy még jobb launchert.

Ebben a blog bejegyzésben bemutatom nektek, hogy hogyan is készült a Facebook Spy (fb-spy) nevű android alkalmazás, amit Krisztiánnal együtt csináltunk, de nem akár hogy mutatom most be, hanem két különböző szemszögből. Először a saját szemszögemből, másodszor pedig Krisztián szemszögéből, amit ő maga írt meg.

David szemszöge:

Kezdjük is az elején. 2013 első felében találkoztam a fb-spy programmal a play-en, kipróbáltam, tetszett, de mivel a kinézete nem tetszett, ezért rögtön a kukában landolt. Pár hónappal később egy nagyon régi haverom (Tamás) mesélt egy évfolyam társáról, akinek van egy pár alkalmazása play-en, és az egyik nem más mint a fb-spy. Mivel már régen találtam, és el is felejtettem az alkalmazást ezért újra megnéztem, és láttam, hogy a felhasználók igen nagy százalékának a programmal csak egy gondja van, mégpedig a design. Sajnos az alkalmazás kinézetem megragadt azon a szinten ahol kezdetben is volt, vagyis a régi android design és a holo felület keverékénél, ami kész szörnyű volt (bocsi Krisztián :D, de igaz), mivel szeretek weboldalaknak és alkalmazásoknak is felületet tervezni mondtam Tamásnak hogy mondja Krisztiánnak hogy keressen fel és összehozunk egy új 100%-ban holo felületet az alkalmazásnak. Kb 1 hónapra rá mikor először mondtam Tamásnak hogy említsen meg Krisztiánnak szólt is neki, és Krisztiánnal elkezdtem facen levelezni. Mivel abban az egy teljes hónapban volt időm, így papíron, majd digitálisan is elkészítettem egy kezdetleges, alakítható design-t az alkalmazásnak. Ezt a tervet megmutattam Krisztiánnak. Tetszett neki, bár volt egy-két elem amit nem vállat be, mivel még az neki is új volt, ezért egy ReReDesign-t készítettem, amiből már kiszedtem azokat a bizonyos elemeket. Ezt az új kinézetet azután megcsinálta Krisztián úgy egy, másfél hét alatt. Ezek után számomra már csak az új ötletek kitalálása és a tesztelés volt. Kb naponta kaptam az újabbnál újabb verziókat, amikben sajnos mindig találtam egy vagy több kisebb nagyobb hibát. A tesztelésnél leginkább az alábbi dolgokat figyeltem: akkumulátor használat, CPU használat és RAM használat. December elején végre elkészült az általunk bug mentesnek vélt változat, amit Krisztián fel is töltött play-re. Sajnálatos módon a következő 1-2 napban olyan hibákról kaptunk visszajelzéseket, amiket sürgősen ki kellett javítani, mert ezek a hibák az egész alkalmazás működését meggátolták. Végre sikerült ezeket is kijavítani. felkerült a play-re a végleges változat. Több napon keresztül figyeltük a számokat, hogy hányan töltik le, és hogy hányan használják, és hát félig meddig csalódást okoztak a számok. A letöltések száma csökkent, de a használók száma növekedett. Krisztiánnak eszébe jutott hogy egy icon cserét kellene végrehajtani, mivel nem volt igazán beszédes az icon. Karácsony előtt kb egy héttel felkerült az új icon, és mit tapasztaltunk(????), elkezdett a letöltők száma növekedni. Azóta itt tartunk. Egyre többen használják az alkalmazásunkat, és egyre kevesebb bug jelentést kapunk. (Én már kb 2 hete nem is kaptam :D)

Krisztián szemszöge:

Néhány éve a bátyámmal csináltunk egy kisebb élő háttérkép programot Androidra, ekkor kezdett érdekelni a programozás. Igaz, hogy akkor még nem sokat értettem, hogy mi hogyan működik benne, de egy év ülepedési idő után újra elővettem, mert elég bénácska volt az alkalmazás és javítani akartam rajta. Egy hónap után el is készült az új program, ami már közvetlenül Facebookról tudta letölteni a képeket, amiket megjelenített, így barátkoztam meg a Facebookkal. Néhány hónap múlva született meg a Facebook Spy ötlete, mivel a barátnőm elég ritkán jött fel Fb-ra és haragudott rám, mikor abban a 15 percen, amíg fent volt, nem írtam rá. Néhány ilyen alkalom után „megfenyegettem” azzal, hogy írok egy alkalmazást, ami figyelni fogja, hogy mikor lép fel és jelez nekem. Erre ő csak ezt válaszolta: „És eddig miért nem csináltad meg???”. Körülbelül 2 hét alatt elkészült az első verzió, ami már tette a dolgát. Néhány nap használat után döbbentem rá arra, hogy ez mennyire hasznos. El is döntöttem, hogy megalkotom a stabil és használható változatát és feltöltöm a Play Áruházba (Akkor még Android Market). Úgy gondoltam, hogy ha már megcsinálom, akkor csináljam rendesen, így újabb egy hónap kemény munka során elkészült, az általam zseniálisnak gondolt kezelőfelülettel. Végül 2013 január 17-én (vagy 18-án, ki tudja már azt…) letölthetővé vált az első változat. Az első néhány nap nem hozta meg a kívánt eredményt, ami, mit ne mondjak, lelombozott. Ennek ellenére folyamatosan figyeltem a statisztikákat, hogy vajon érdemes volt-e ennyit dolgozni. Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy a számok hirtelen növekedést mutattak, majd megálltak körülbelül 150 letöltés/napnál, amivel teljesen elégedett is voltam. (A későbbiekben ez szépen lassan nőtt.) Eközben persze számtalan hibaüzenetet kaptam, amit igyekeztem legjobb tudásom szerint javítani, így talán 1-2 hónapra a feltöltéstől már elég stabilnak volt mondható. Ezután hosszú ideig nem foglalkoztam vele, mert úgy gondoltam, hogy most már tökéletes, ami persze nem volt igaz. Végül, ősszel elhatároztam, hogy újraírom az egészet, mert már én magam sem használtam, mivel túl sokat fogyasztott és nem mindig jelzett. Új felületet is terveztem neki, de a struktúrán nem igazán változtattam volna. Már félig el is készült, amikor elkezdtem beszélgetni Dáviddal, aki már digitalizált tervekkel várt. Hosszas egyezkedések után sikerült dűlőre jutnunk, hogy mi hogyan fog kinézni, és hogyan fog működni. A megvalósítás során merültek fel kisebb problémák, így rugalmasan kezeltem a terveket, de végül egy letisztult, használható, és a tervektől nem túlzottan elkérő alkalmazás született. A következő (kb. egy hónap a program motorjaként működő háttérfolyamat megvalósításával telt el, ami immáron töredék annyi erőforrást használ fel, mint az elődje. Én már nem szeretnélek titeket untatni a részletekkel, hogy megismételjem az előttem szóló Dávid szavait az update kapcsán, így ezt most kihagynám.
Szerintem sokan úgy állnak hozzá a programozáshoz, hogy az milyen bonyolult és hogy az neki biztosan nem menne. Az én véleményem szerint ez nem így van, mert én vagyok rá az élő példa, hogy nem nagy ördöngösség. Minden, amit tudok azt az internet segítségével tanultam, iskolában nem tanultam, egyetemre még nem jártam, így az egyik jó barátom, a Google segített. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, nagyon sok minta, tutorial és segédeszköz áll a rendelkezésére, annak, aki tud kicsit angolul és jól tud kérdezni a Google-től. Ha nem éreztek rá késztetést, hogy kipróbáljátok, vagy egyszerűen nem megy, de van egy jó ötletetek, akkor szívesen meghallgatom és elkészítem, ha időm, energiám és tudásom engedi. Itt mindig megtaláltok: vkrissz.development@gmail.com

A program weboldala:www.fb-spy.com

A portál olvasói között ismerős lehet a spanyol Geeksphone cég neve. Ők készítették korábban az első gyárilag is nyitott bootloaderű telefont, valamint a Firefox OS is sokat köszönhet nekik, ugyanis a Keon és Peak nevű telefonjaik a Firefox OS fejlesztők referenciatelefonja. Most a Silent Circle internetbiztonsággal foglalkozó céggel hoztak létre egy közös projektet (és közös vállalatot), melynek célja egy új mobil-operációsrendszer és mobiltelefon kifejlesztése, amelynek legfontosabb tulajdonsága a felhasználók adatainak és személyiségének a megőrzése.

Akinek ismeretlen lenne a Silent Circle név, annak legyen elég annyi, hogy a cég alapítója az a két ember (Phil Zimmermann és Jon Callas), akik annak idején kifejlesztették a ma széles körben használt PGP titkosítást a '90-es évek elején. A Silent Cicrle volt az egyik cég, aki a Lavabithez hasonlóan, olyan levelezőrendszert üzemeltetett az USA-ban, ahol a felhasználók biztonságban tudhatták az adataikat és személyiségüket. Sajnos a PRISM botrány ezt a szolgáltatást is elsodorta.

Egyelőre annyit lehet tudni a telefonról a gyártók személyén kívül, hogy Android alapú lesz és a februári Mobile World Congresszen lehet majd előjelentkezni rá. További részletekről a honlapjukon lehet tájékozódni: https://www.blackphone.ch/

Egy kis kedvcsináló:

forrás: hup.hu